Vékás János: Egy ilyen szervezetre már régóta szükség lett volna, ugyanis Vajdaságban az utóbbi két évtizedben gyorsuló ütemben csökken a nemzetiségiek száma. Egy statisztikai adat: 1961 és 1971 között a magyarok száma 5 százalékkal, 1971 és 1981 között pedig tíz százalékkal csökkent. Ez annyit jelent, hogy az eddigi érdekvédelmi mechanizmus nem bizonyult hatékonynak, és egy új modell után kellett nézni. Vertikális szervezõdés Vajdaságban volt közvetlenül a háború után és az 50-es évek közepéig. Ám ez egy más jellegû szervezõdés volt, mint a miénk. Mi a többpártrendszer közepette gondolunk tevékenykedni, azzal, hogy nem kívánunk hagyományos vagy klasszikus párt lenni, bár még törvényesen ez sem tisztázódott, hogy Jugoszláviában mi számít majd annak. Kétségtelen azonban, hogy elsõsorban érdekszervezõdésre kell törekednünk, ugyanis Vajdaságban is kisebbségben vagyunk, Szerbiában is, teljesen elképzelhetetlen, hogy önálló pártként, ahogy mondani szokták, a hatalomért harcoljunk, de megmondhatjuk, hogy melyik pártot fogjuk támogatni, természetesen azt, amely kedvezõbb nemzetiségi politikát kínál fel.

V. J.: Igen, ennek az állampártnak, úgy is mondhatnánk, hogy ennek a posztsztálinista állampárt eleve megkerülte a nemzetiségi problémák tárgyalását. Volt egy képlete, hogy a nemzeti és az osztályszempont dialektikus viszonyban áll egymással és ennél körülbelül be is fejezõdött az, amit mondani tudott erre a témára, a statisztikák viszont romlottak, a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban pedig hangzatos párthatározatokkal bástyázta körül magát ez a vezetõség. No most sokan kérdezik, hogy miért éppen most került sor erre a kezdeményezésre, hogy elmondjam pontosan, Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége lenne a nevünk, egy 11 tagú kezdeményezõ bizottság létezik eddig és közvéleménykutatást végzünk arról, hogy körülbelül hány tagra számíthatunk. Egyelõre azt tudjuk mondani, hogy néhány ezerre biztosan.